A kontaktlencse népszerűsége az elmúlt években nagymértékben növekedett. Bizonyos helyzetekben sokkal kényelmesebb, hatékonyabb, mint egy hagyományos szemüveg. A kontaktlencsével kapcsolatban persze sokféle gondolat él az ember fejében.
Folyamatos fejlődés
Ma már többféle kialakítással találkozhatunk, amelyeket részletesen bemutat a CooperVision blogja is. Egyéni preferenciától függ, hogy ki melyiket választja, melyik illeszkedik jobban az életstílusához. Manapság már a lágy kontaktlencséket helyezik előtérbe a szakemberek is, de még mindig vannak olyan esetek, amikor még a keményebb verzió lehet az ideális.
Magát az ötletet, hogy egy szemre helyezhető eszközzel próbáljuk meg javítani a látáshibát, 1508-ban alkotta meg Leonardo da Vinci. A gyakorlati kivitelezésre még évszázadokat kellett várni, de a reneszánsz kori géniusz volt az, aki megfigyelte, hogy az ember látása megváltozik, ha vízbe dugja a fejét. Ekkor még nem a látásjavítás volt a megfigyelés célja, hanem a szem alkalmazkodóképessége érdekelte elsősorban.
A gyakorlati megvalósításra az 1800-as évek elejéig kellett várni, a mai modern lencsék őseként szolgáló “kocsonyás anyaggal töltött üvegsapka” 1837-ben jelent meg John Frederick Herschelltől. Kezdetben inkább terápiás műtétek utáni eszközként használták, később fordult át a látásjavítás irányába. Mai szemmel ezek a lencsék még óriásiak voltak, a szem fehér színű részéig bőven elértek. Az 1900-as év első feléig még mindig az üveg volt a fő alapanyag, de ezek nem voltak túl kényelmesek. A komfortosabb viselhetőséget egy magyar szemész, Dr. Dallos József tette lehetővé, paraffinolajból lenyomatot készített a szemről és az alapján egyedileg alakította ki a lencse belső felszínét.
A műanyag mint alapanyag
Ez egy hatalmas előrelépés volt a hordhatóság és az előállítás szempontjából is. Ezekben az időkben jöttek rá, hogy sokkal kényelmesebb viselni és a gyártás is gazdaságosabb, ha még kisebb a lencse mérete. Ezek a lencsék vannak ma is leginkább forgalomban.
Az 1950-es években történt egy robbanásszerű fejlődés az iparban, köszönhetően leginkább a lágy kontaktlencsék megjelenésének, ahol Dr. Győrffy István jelentős szerepet játszott. Azt is érdemes kiemelni, hogy a bifokális kemény kontaktlencsék hamarabb jelentek meg (1950), mint a napi eldobható lágy kontaktlencsék (1993).
Szilikon-hidrogél napjainkban
Ez a legmodernebb és legkedveltebb típus, ami többféle verzióban elérhető minden korosztály számára. A mai világ igényeit követve már UV-védelemmel ellátott vagy éppen kékfényszűrős kontaktlencse is kapható. Természetesen a végleges döntés előtt fel kell keresni egy kontaktológus szakembert (optometrista, szemorvos), aki a megfelelő vizsgálatok után javasolja az egyénhez legjobban igazodó kontaktlencse típust.
